AZ ISKOLAI KUDARC
2004.10.23. 20:06
Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 december > Az iskolai kudarc leküzdése: kihívás az európai építkezési folyamat számára
Iskolai kudarc – relatív fogalom
Az iskolai kudarc fogalmát különbözőképpen értelmezik az egyes EU-tagállamokban.
Dániában az iskolai kudarcon a tanuló képességei és iskolai teljesítménye közti egyensúlyhiányt értik. Az angol, a walesi és az északír oktatási rendszerben az iskolai kudarc kifejezés nem létezik, az alulteljesítés fogalma helyettesíti, mely arra utal, hogy a tanulónak nem sikerül elérnie saját lehetőségeit. A skót oktatási rendszerben az iskolai kudarc helyett inkább egyéni tanulási nehézségeket említenek, melyeket mentális, fizikai, érzelmi, illetve szociális problémákkal és/vagy a nem megfelelő tanítási módszerrel magyaráznak. A francia oktatási rendszer főként az iskolai lemorzsolódást tekinti iskolai kudarcnak, míg Görögországban a tantervi célokhoz és követelményekhez mért tanulói teljesítményhez kapcsolódik a fogalom. Olaszországban iskolai kudarcon a tanulónak az alapvető ismeretek elsajátítására való képtelenségét értik, Spanyolországban pedig az alapoktatásban meghatározott célok elérésében való akadályozottságnak nevezik. Hollandiában az iskolai kudarc az oktatásból való korai lemorzsolódás formájában jelentkezik, míg Írországban az alacsonyan teljesítők kifejezést használják.
A meghatározási kísérletek a fogalom relativitását szemléltetik. Azokban az országokban, amelyekben az évismétlés gyakorlata nem jellemző, az iskolai kudarcon azt értik, hogy a gyermek nem valósította meg a benne rejlő lehetőségeket, illetve nem ért el egyéni haladást. Ahol pedig az iskolarendszer differenciált és az értékelési rendszer szelektív típusú, az iskolai kudarcot az évismétlésekben, a lemorzsolódók számában határozzák meg.
Szabó Balázs Gábor: Az iskolai kudarc leküzdése..Új Pedagógiai Szemle 1999. dec.
Loránd Ferenc: Hogyan látja a kudarcot az iskola? Új Pedagógiai Szemle 2001. febr.
Kudarc az iskolában - Kerekasztal-beszélgetés Új Pedagógiai Szemle 2001. febr.
|